Legújabb meséim
 

Volt egyszer egy kislány, akit Boglárkának hívtak. Nagyon szerette az állatokat, a legjobb barátainak tekintette őket. A szülei azonban nem voltak oda értük, éppen ezért nem is akartak állatot venni. Így aztán Boglárka a szomszéd néni cicájával játszott, amikor csak tehette. Nem csak a cicák, hanem a madarak is oda voltak érte, hiszen télen- nyáron...

Karácsony estéjén, még hó ugyan nem fedte Buják környékét, de olyan hideg volt, hogy még a varjak is jajgattak, a kopár földön kajtatva eleség után. A csontig soványodott rókák, üres gyomorral kerülgették a falubéli házak udvarát, hiába. Az itt élők olyan szegények voltak akkortájt, hogy még nekik maguknak sem jutott hús az asztalra, miután...

Katika nagycsoportos volt, és imádott óvodába járni. Szerette az óvó néniket, a társait, akikkel önfeledten játszottak reggeltől- estig. Úgy gondolta jobb helyet ki sem találhattak volna a gyerekeknek, ennyi játék és szórakozás sehol máshol nincsen! Azonban egyre közeledett az utolsó nap. Máskor örült a nyári vakációnak, de most, hogy soha többé...

Élt egyszer egy oroszlán, akit Leónárdónak hívtak. Hihetetlennek tűnhet, de Leónárdó a mókusokkal barátkozott. No nem azért, mert Afrika tele lenne mókusokkal, hanem azért mert ő egy állatkertben élt. S ebben az állatkertben a fákon egy egész mókus család lakott.

Volt valamikor régen Szomolány várának egy gőgös és kegyetlen várnagya. Féltek is tőle az emberek! Kegyetlenségeiről legendák születtek, de nem akármilyenek ám! Olyan félelmetesek, hogy még a szegény parasztgyerekeket is ezzel ijesztgették, ha inteni akarták! Aki tehette jól kikerülte, ha pedig mégis kénytelenek voltak elé állni, szó sem jött ki a...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyulacska, akinek a szülei állandóan veszekedtek. Ezért, szomorúan teltek a napjai, s mindig arról álmodozott, hogy egy napon az ő családja is békében fog élni, úgy ahogyan a többi nyulacskának a szülei.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy halász, aki egész életében a tengert járta, halászott s kikötőről- kikötőre árulta a halakat. A parton igazán otthon nem érezte magát, már egy nap után feszülten toporgott, hiányzott neki a tenger hullámzása, a szelek simogatása. Hiába, az ő otthona már csak a tenger volt!