Sellőfiú és Cápafi

2019.05.10


Óperencia vizein 

Történtek már nagy csodák,

De a mélyén nem ismered még

Antarktisz nagy városát.


Ha ismernéd, úgy éreznéd,

Nincsen hozzá fogható.

A sellőknek otthona ez,

S benne élni csuda jó!


Csak egy dolog nem volt itten:

Sellőgyerek játszótér.

Márpedig a gyermekélet

Játék nélkül mit sem ér!


Így magukban játszadoztak

E helyen a gyerekek.

Kiknek még barátjuk is volt,

Azok szerencsésebbek.


Élt itten egy sellőfiú,

S a barátja Cápafi.

Suli után együtt mentek,

Cirkuszosat játszani.


Sellőfiú az idomár,

S az idomított Cápafi.

Ha ügyes volt, jutalomképp

Egy halat adott neki.


Karikán át kellett ússzon

 Cápafi, ha mutatott.

Maga után hiszed, ha nem

Egy halom csontot hagyott.


Így estére ő gond nélkül

Tele rakta a hasát,

Úgy megnőtt, hogy többé már

A karikán nem fért át!


Szomorú lett sellőfiú,

Mit fognak most játszani?

De akkor beugrott egy ötlet:

Kincset fognak keresni!


Hallottak már a kalózok 

Kincseiről legendát.

Mókának az éppen jó lesz,

Ha a tengert kutatják!


Attól kezdve suli után, 

Mikor csak volt rá idő.

Az óceán mélyét kutatták,

S került is ott kincs elő!


Tele zsebbel mindjárt könnyebb! 

Vettek egy ugrálóvárt.

Ámuldoztak Antarktiszon

Az ott élők így: Nahát!


S az ugrálóvárnak mellé 

Játszóteret építtetett.

A világ összes mókázója

Kapott itt mindjárt helyet!


Óriáscsúszda, vízigokart,

Élménystrand s ki tudja még!

Antarktiszon az összes gyerek,

Itt töltötte idejét!


Így aztán a kalózkincsnek,

Nem két ember örvendett,

Megörvendeztettek vele 

Még sok sellő gyermeket.


Ennyi hát a mese róluk,

Örülj te is, rajta hát!

Végül a tenger mélyén is

Megismertél egy csodát!