Petra meséje

2019.09.03

A mese szövege letölthető innen:


Élt egyszer egy apró kislány,

Egy kicsike faluban.

Hozzá fogható jó gyerek

Közel s távol nem sok van!


Kicsi Petra nem csak kedves,

Jóságos és nagyszerű,

Arcocskáján nem ragyog más,

Csak boldogság és derű.


Mosolyától a család is

Mindig örömmel teli.

Ki mindenhol a szépet látja,

Boldogságát megleli!


Bár még iskolába nem járt,

Olyan sok mindent tudott:

Érdeklődő természete

Mindenre választ adott.


Hogy miért ragyogott mindig a Nap?

Mert egész nap nevetett!

Ha rosszat is látott aznap,

Ő akkor is szeretett!


Tudta, hogy csak szeretettel

Gyógyulhat meg a világ.

És, ha mi is csak szeretünk,

Úgy történhetnek csodák!


S amikor a szürke felleg

Eltakarta a Napot.

Tudta azért, mert a dombon,

Egy gonosz boszi lakott!


Azt is tudta, hogy a réten,

Azért van annyi virág,

Mert így lehet varázslatos

Tündéreknek a világ!


És amikor esteledett,

S napnyugtán leszállt a Nap.

Az álommanóknak a Holddal

Együtt világítanak...


Ám volt amit ő sem tudott:

Hogy milyen nagyok a tengerek?

Azt remélte, hogy a szünetben,

A partjánál ott lehet!


Nem tudta, hogy mese csak,

Vagy tényleg sellők élnek ott ?

S, ha ott élnek, lent a mélyben

A sötétben boldogok?


Tenger mellett a Napocska

reggel- este megfürdik?

Mert a tévében , ha látta,

Éppen olyannak tűnik.


Annyi mindent látni vágyott,

Mindent amit lehetett.

Amit ismert és amit nem,

Ő ugyanúgy szeretett.


Szeretett Nagy Kágyán élni,

Hisz volt itt ezer csoda!

Esténként az altatódalt,

Tücsök Ödön játszotta.


Reggel pedig ébresztőnek

Kis madarak fütyültek,

Ilyen csodás nap kezdetén

Csak jó dolgok történnek!


Jó dolog a vakáció,

Szünetel az óvoda.

Bár az ovit is szerette,

Most mégsem vágyott oda.


Barátnője már reggelre

Az ajtaján kopogtatott.

Ajándékba egy hatalmas

Játéklabdát hozott.


Közös labda, közös játék,

Nevetés és szeretet.

Az igazi jó barátok,

Mindig együtt nevetnek.


Barátsággal osztoznak,

Ha nehéz feladat akad.

Baráttal még megoldatlan

feladat sosem maradt!


S ha barátja, épp nem ért rá,

Egyedül sétálgatott.

Úgy hallotta a levelek mögött

Több manó is suttogott.


A fák ágai közt napsugarak

Táncikáltak nevetgélve,

Az ágakon csiripelő

Fülemülék énekére.


S a tövükben kicsiny patak,

Csobogása azt susogta:

Hogy bizony az idén nyáron,

Teljesül a kívánsága!


Felsóhajtott, s a lágy szellő,

A sóhaját messze vitte:

Gyöngyvirágok ligetébe,

Apró tündérek fülébe.


  • Riadó! Riadó!

Kívánságtündérek!

Ennek a kislánynak,

Nem segítenétek?


Kérdezte a királynő,

Mire mind sürgött- forgott,

S varázsporral szórták be,

Az egész horizontot!


Majd az a lágy szellő,

Mi a sóhajt hozta.

A valóra vált csodát,

Vitte hozzá vissza!


Így hát másnap reggel,

Tudod mire ébredt?

Ágya mellett őrá

Anyukája nézett.


  • Ébresztő csillagom!

Elérkezett a nagy nap,

A tengerre utazunk,

S most csomagolni hagylak!


  • Eljött hát a nagy nap!

Csomagolt vidáman,

Majd anyuval s apuval,

Elindultak hárman.


Mikor odaértek

az igazi tengerre,

Sokkal nagyobb volt az,

Mint ahogy képzelte!


Nem volt annak vége,

Sem elöl, sem oldalt,

S lám a hullámok közt

Valaki megszólalt:


  • Nem félsz kint egyedül,

Mindjárt lemegy a nap?

Petra odanézett, de,

Az csak egy szikla darab...


  • Ki szólt hozzám? - kérdi,

Kicsi szíve dobban,

És a szikla mögül

Valaki szól nyomban.


  • Renáta a nevem,

A tengerben élek.

  • Hát valóban léteznek,

A sellő teremtmények?


Hiszen mikor látta

Az előbukkanó lányt,

Már nem volt kétsége,

Hát átélte a csodát.


  • Úgy bizony létezünk,

De csak azok látnak,

Akik hisznek bennünk,

És szeretni vágynak.


Meglátjuk a szerető

Szívek arany fényét,

Csak a jó emberrel

Beszélget a népünk.


Nahát örült Petra,

Lett itt játszótársa!

Renátával együtt

A hullámokat járta.


Mókáztak, nevettek,

Delfinekkel úsztak,

Jó barátja lenni,

Egy igazi hallánynak!


Anyu s apu boldog,

S Petrácska is most már.

Hisz barátja akad

Akármerre is jár.


Bár a létezése

A szülők előtt titok,

Attól még a barátok

Így is mind boldogok!


Csodálatos kaland,

Száz élmény a vége.

Mondom én kivárni

Mostan is megérte!