Kényes mese

2018.09.08

Volt egy kislány, neve Csenge,

Sosem fért ő a bőrébe.

Csúfolódott mindenkivel,

Soha nem örült senkivel.


Hogy ő különb! Azt képzelte,

Minden társát le is nézte.

Soha senkit nem szeretett,

Egész nap csak kényeskedett!


Mégis akadt játszótársa,

Utánozó két leányka.

Akik végig őt " majmolták",

Bármit tett is megtapsolták!


Hanem egy csodás reggelen

Elcsúszott a nagyteremben.

Őt nevette az egész ovi,

Nem fog többé már nagyzolni!


Csendesebb lett szégyenében,

Nem volt játszótársa egy sem!

- Nem jó dolog ez a magány!

Sóhajtozott nagyot a lány.


De óvónéni s a gyerekek,

Büszkeséget félre tettek,

És hívták, hogy csatlakozzon,

Játszik most velük boldogon!


Láthatod, hogy nincs rossz gyerek,

Ha szeretettel neveled.

Lehet pajkos, élhet bután:

Tanul ő a maga kárán!