Katica vágya

2018.12.09

Katica ma elbóklászott,

Kis tesóra, nagyon vágyott.

Még játszani sem volt kedve,

Úgy el volt ő keseredve...


Semmi sem hozta meg kedvét,

Nem értette, neki miért,

Nem lehet még kis tesója,

Pedig az annyira jó volna!


Nem tudta, a bánat bizony,

Nem segíthet semmi bajon!

Így csak sétált  búslakodva,

S vigasztalta kutyuskája:


- Katica, nézd a sok virág,

Mind kedvesen mosolyog rád!

Miért nem örülsz, hát egy kicsit?

Ha azzal jobb, adok puszit!


- Köszönöm drága kutyusom,

De nem jó így magányoson,

Az oviban mindenkinek

Van tesója, ha hazamegy!


- Neked is lesz, majd egy napon!

- Tudom drága kis kutyusom...

Így teltek a napok tovább,

Mígnem átélték a csodát!



Egy illatos tavaszi nap,

Elérkezett hát a nagy nap!

Megszületett a kis öcsi,

Nem fognak már unatkozni!


Katica őt úgy csodálta,

Volt egy igazi babája!

Akit meg is mosdathatott,

Este pedig elaltatott.


Milyen jó, hogy a kis babák,

Gyorsan nőnek, járnak mindjárt!

Így aztán már egy év múlva, 

Együtt mentek az udvarra!


Játszani így, sokkal jobb volt,

Jókedvében, mindig tapsolt.

Katica sem búslakodott,

Egy tesónak jó, ha nagyobb!


Mert így mindent megtaníthat,

A legcukibb kis tesónak! 

És hogy ha kell megvédheti,

Hiszen annyira szereti!


Minden bajtól féltőn óvja, 

Ha szükséges ő gondozza.

Katica nagyon jól tudta,

Mi a jó testvérek dolga!


Szeretni a legjobb dolog!

Ha van kis tesód, te tudod!

Gondoskodni róla öröm,

A családba kell egy pöttöm!