Kalóz mese

2019.04.09



Óperencia vizein él

Nem egy- két martalóc,

Ámde a leghíresebb mégis:

Pietró a nagy kalóz!


Az egyetlen jó barátja:

Chip, az arapapagáj.

Mióta ő kincset keres,

Mindenhol egyedül jár.


Mert nem jó ám osztozkodni,

Mi jutna akkor neki?

A kalóz a nagyvilágon

Csak a kincset szereti!


Ámde így a dolga is több,

Alig győzi a munkát:

Főz, vagy súrol órák hosszat,

S javítja a vitorlát!


Bejárta a fél világot már

A kincses szigetért.

Míg aztán egy csodás napon,

A céljához el is ért.


Volt itt minden! A homokban is

Aranypénz csillogott.

De bíz neki ennél több kell!

Emígy morfondírozott.


Követte hát a nyomokat,

A térképen írtak szerint.

Ámde, mikor a célhoz ért,

Rossz dolog történt megint!


Ne higgyétek, hogy az ijedség oka,

Mérgezett bennszülött nyíl,

Ami őt megrémítette,

Egy igazi krokodil!


Azelőtt még sosem látott

Óceánban krokodilt,

Pedig aztán elmondhatja,

Hogy jó pár évet ő megélt!


Mi legyen most? Kincs vagy élet?

Dilemmázott így szegény...

Vajon az a sok-sok arany

Egy életet is megér?


Mi jól tudjuk, hogy bizony nem!

De ő vajon mit gondol?

Egy kicsit még tétovázott,

Most bánta, hogy nem sportol!


A jó választ ő is tudta,

Futni kezdett uccu hát!

Túlvilágra nem viheti

Senki sem a vagyonját!


S mihez kezdne a vagyonnal?

Ülhetne a közepén!

Az igazi nagy kalóznak,

A sok kaland többet ér!


Felmászott a hajójára,

A horgonyt felhúzta sebesen...

A hatalmas krokogyílkos

Meg ott maradt éhesen!


Bár egy kicsit fájt a szíve,

Ha a kincsre rágondolt.

De igazán az életében,

Ilyen boldog sosem volt!


Felnézett a tiszta égre,

S hálás volt, hogy látja még.

Chip barátja meg mellette

Rikácsolt: elég, elég!


A mesémnek itt a vége,

A tanulságot ne feledd:

Nincs olyan kincs, amiért érdemes

Odaadd az életed!