A megtalált kincs

2018.07.18

Elmesélem neked itt:

Ki gondolná, mi rejtőzik az aranyló napraforgó tenger mélyén, amely a földes út szélét szegélyezte? Lakóhelye volt ez: pockoknak, csigáknak, rigóknak, s még a karvalynak is, aki árgus szemekkel figyelte a békés madarakat, várva a megfelelő pillanatra, hogy lecsapjon rájuk.

Itt élt, Bajszi a nyuszi is, aki még az átlag nyulaknál is sokkal félősebb volt. Mindentől félt, ami létezett, ami pedig nem létezett, attól meg azért. Anyukája, már mindent megpróbált, hogy erősítse, sikerrel azonban nem járt. Egy napon aztán, amikor az ijesztő hosszú berregés elcsendesedett, Anyuszival kimerészkedtek az ismeretlen földes útra.
- Egy traktor volt, nem kell félned tőle! Csak búj el jól, ne ugrálj, ha mégis erre járna. Az emberek néha ijesztő dolgokkal jelennek meg.
Az emberek, - gondolta Bajszi- de sok gond van velük! Csak egyetlen jó dolog jut eszembe róluk: a finom sárgarépa, ami a kertjeikben nő. Minden egyéb ijesztő, és rémes. Abban a pillanatban a földes úton, valamit megcsillantott a napfény. Gyönyörű volt, de Bajszi megijedt tőle.
- Nézzük csak meg, mi lehet az!- unszolta Anyuszi.
Közelebb merészkedtek. A porban egy színes üvegdarab csillogott. A napfény igazi drágakövet varázsolt belőle. Anyuszinak nagyszerű ötlete támadt:
- Nahát Bajszi, csodálatos dologra leltél! Megtaláltad mindenki legdrágább kincsét, a BÁTORSÁGOT. Vedd fel, tedd hát a zsebedbe, és úgy vigyázz rá, hogy amíg nálad lesz, soha többé nem fogsz félni senkitől és semmitől!
Bajszi ámulattal nézte a kincset, finoman felemelte, majd a titokzsebébe tette. Attól a naptól kezdve, soha nem félt többé. Olyan bátran járt- kelt a napraforgó tenger mélyén, mint még senki más. Büszkén kitolta a mellét, és beszólt még a legveszélyesebb figuráknak is.
- Hess innen karvaly!- kiáltott fel az égre, az ott köröző ragadozónak - Ne rémítgesd itt szegény madarakat! Ha ide mersz jönni, velem gyűlik meg a bajod!
S láss csodát, a karvaly valóban megijedt. Egy idő után feladta, és nem lehetett látni az égen. A rigók, cinkék, galambok nem győztek hálálkodni. Úgy ünnepelték a bátor nyuszit, mintha ő maga lenne a király. Nem kellett sok idő, és mindenki megmentőjének híre ment a napraforgó tengeren is túlra. Meghallotta ezt Ravasz Ricsi, a róka, piszkálta az orrát a szóbeszéd, s úgy döntött elindul, hogy majd ő ellátja annak az okoskodó nyúlnak a baját!
Ment mendegélt, míg a földes útra nem ért, ott aztán találkozott egy kecskegidával. Mindjárt csorogni kezdett a nyála:
- Igazi terülj- terülj asztalkával fogadnak errefelé!- sunnyogta körbe.
A kis kecskegida, nagyon megijedt. De még mielőtt Ravasz Ricsi bánthatta volna, a tunyafa mögül, előugrott Bajszi:
- Márpedig itt nem fogsz falatozgatni!
- Te ki vagy?- nézett rá a róka.
- Én a bátor nyuszi! Te meg sem ijedsz tőlem?
- Mi? Ha-ha-ha, egy nyúltól? Talán, kellene?
- Még szép, hogy kellene!- felelte a nyúl- Én birtoklom a világ legcsodásabb drágakövét!
- Drágakő?- csillant fel a róka szeme- Miféle drágakő?
- Hát BÁTORSÁG. Ez a neve.
- Megmutatnád nekem is?
- Persze!- felelte Bajszi, s előszedte a titokzsebéből. A róka amikor meglátta, hatalmas nevetésbe kezdett:
- De hát ez ... ha-ha-ha! Csak egy üvegdarab!
Bajszi szóhoz sem jutott. Tényleg csak egy üvegdarab lenne? Az nem lehet, hiszen végig érezte a bátorságot!
- Márpedig az, csak egy üvegdarab! Ha-ha-ha!- nevetett a róka - Na hol is van a te bátorságod?- közeledni kezdett felé, azzal a szándékkal, hogy mindjárt felfalja. Szegény nyuszi olyan picire összehúzódott, amilyenre csak tudott. Ereje elfutni már nem volt.
- A bátorság a szívedben van!!!- kiáltotta Anyuszi a távolból- Benned van kicsim, mindig is benned volt!
Abban a pillanatban újult erőre kapott Bajszi, hiszen ha az a valami csak egy üvegdarab, akkor magától volt bátor! Hatalmasra kihúzta magát, s amikor a róka be akarta kapni, megmarkolta két oldalról a bajuszát, majd metszőfogaival jól beleharapott az orrába.
- Jujjjj!- üvöltött a róka, s ijedtében úgy elfutott, hogy csak úgy porzott utána a földes út.
- Meg ne lássalak itt többet! - kiáltotta Bajszi- Különben mindenkinek elmesélem, hogy megharaptalak!
Napraforgó tenger állatai jót nevettek a történésen. Anyuszi megkönnyebbülve karolta át kicsi fiát:
- Látod Bajszi, a bátorság mindannyiunk szívében ott van, csak elő kell hozni!
Ravasz Ricsi pedig még, azóta is fut szégyenében, nehogy olyan helyre keveredjen, ahol felismerik, hogy ő az a róka, akit megharapott egy nyuszi.

Vége