Mese a szegénységről...

2018.08.15

Azokban az időkben imádtam Móra Ferenc történeteit, olyan volt a mi világunk is, bármennyire hihetetlen, akár valamikor az övé. A szerencsésebb gyerekeknek a szülei megértették egymást, de nálunk semmi nem működött. Anyám sokat dolgozott, hogy egyáltalán étel legyen az asztalon, mert az apám nem törődött semmivel, nem érdekeltük őt egy picit sem. Mindig nagyon szerettem, alig vártam, hogy haza jöjjön a munkából, de már csak arra emlékszem, hogy a legtöbbször hiába várom, haza sem jön... Nagymamám volt az egyetlen, akit igazán érdekeltük. Még ma is, ha rá gondolok, elönti az egész testemet a szeretet, és mosolygok. Csak arra vágyom, hogy az én gyerekeim is ezt érezzék, amikor már nem leszek. Ha úgy lesz, akkor hiszem majd el, hogy jó anya voltam... Ezek az emlékek ihlették a következő mesémet: 

A tartalom vizuális felosztásához használj képszakaszokat

A címsorokon kívül a képszakaszok segítenek a tartalom helyes felosztásában. A bejegyzésed képek segítségével oszthatod fel szakaszokra, amelyek megfelelően kiegészíti a szöveged.

Idézett szövegek kiemeléséhez használd az idézetblokk formázási lehetőséget.

Vitae dicta sunt explicabo nemo enim ipsam voluptatem quia voluptas sit aspernatur aut odit aut fugit sed quia consequuntur magni dolores eos qui ratione voluptatem sequi nesciunt neque porro quisquam est.