Az erdő Karácsonya

2018.12.04


Illusztráció: Elena Chistyakova


Hópelyheket szitál a szél,

Behinti az egész erdőt.

A fagy hideg zenéjére,

Táncot lejt a hideg szellő.


Télkirálynő közeledik:

Bokrot, fákat hóval fedi.

Jégbe borul folyó, vadon;

A táj sóhaját recsegi.


Szél tündér most szorgalmasan,

A hófellegeket tereli.

Télkirálynő valamennyit,

Lehelettel ébresztgeti.

Téli éjjel, száz varázslat

Történik az éjszakában.

Különleges hópelyhekkel,

Táncolnak a téli tájban.


Kész csoda a hópelyheknek,

Egyenként minden darabja.

Milliárdból hiszed, ha nem,

De egy sincsen, mi egyforma!


Mindegyik egy külön szépség,

Különleges kristályforma,

Mintha éppen táncot járna,

Milliónyi balerina!


Kristályfénybe öltözteti,

Fel az erdőt, a Hold fénye.

Ki gondolná, van itt élet,

A nagy hideg ellenére?

Kis vackában Erdő apót 

Vendégeli egér mama.

Akinek az egérkékhez,

Mindig van egy kedves szava.


Hisz minek is spórolnának?

Van bőven ünnepi menü,

Remélhetőleg a kamra,

Még tavaszig sem fogyhat ki!


Márpedig, ha olyan sok van,

Legjobb mindjárt megosztani!

Hisz a sok éhes száj mellett,

Illik ám még egynek adni!


Mi értelme nagy vagyonnak,

Csak dísznek, semmi hasznára?

Mindig akad olyan aki,

Épp tőled várna csodára!


Jól jegyezd meg: a szeretet,

Ha azt másnak oda adod,

Nem lesz az, azzal kevesebb, 

Hanem inkább egyre nagyobb!


Egér mama szeretettel vendégeli

Erdő apót,

Aki a sok finomság közt,

Talál is kedvére valót!


A kis vackor ablakában,

Jégvirágok növekednek.

Kint pedig az erdőlakók,

Karácsonyra készülődnek.


Egérmama kunyhóján túl,

Élnek mind az apró nyulak,

Akik meleg bundájukban,

A zord időkben sem fáznak.


Izgatottan keresgélnek,

A karcsú fenyőfák között.

Vajon a múlt esztendőben,

Szebb ruhába ki öltözött?


Mert hogy az lesz Karácsonykor,

Az erdőnek legszebb dísze.

Idén ők döntenek erről.

Télkirálynő megígérte!


Olyan ez a fenyőfáknak,

Mint szépségversenyen lenni,

Hisz ki- ki, maga szeretne,

A télen a legszebb lenni!


Illegetnek, billegetnek,

Úgy amolyan modell módra.

Mintha csak a szépségükről,

A létezés maga szólna.


Nagy pocakú hóemberke,

Mókussal megmosolyogja,

Úgy látják, a nyulacskáknak,

Nem lesz éppen könnyű dolga!



Az erdőben az állatok,

A nagy napra készülődnek.

Karácsonykor ünnepe van,

Mindenhol a szeretetnek.


Erdő apó, Télkirálynő, Széltündér,

És minden állat.

A legszebb fát feldíszítik,

Az erdő Karácsonyának.


Akkor este mindenkinek,

Tele a szíve szeretettel:

Csoda váró őzgidákkal,

Boldog nyuszi gyerekekkel...


Máshogy ragyognak az égen,

Egész éjjel a csillagok,

Így teszik varázslatossá,

A gyönyörű pillanatot.


Mert abban a pillanatban,

Ezer szívben, száz fény éled,

S itt a Földön, közel s távol,

Szól egy karácsonyi ének.


És a karácsonyi éjben,

Belélegzik ők a csodát.

Mind megőrzik a szívükben,

A szeretet lágy bársonyát.


S majd amikor lábujjhegyen,

Próbál a tél elosonni.

Igyekeznek a szívükben,

ezt az érzést megtartani!


A szerető szívek, tudod 

Zord időkben sosem fáznak!

Csak adnak, és átölelnek,

Ők teremtenek csodákat!