Az elveszett legendák nyomában

2018.07.19

                                                  Rajz: Titi Róbert

 Egyszer volt, hol nem volt, még a Budapesti játszótéren is túl, ahol a rózsaszínű kicsi malac túr, élt két kisfiú Marci és Robi. Hát ez a két kisfiú, az iskolában egy napon azt a házi feladatott kapta, hogy kutassanak elveszett legendák, és mesék után. Általában nem örültek a feladatoknak, de most azt remélték, hogy valami csoda folytán, a nagy keresgélésben,ők maguk is kalandokat élhetnek majd át. Ámde hiába keresgéltek, hiába kutakodtak, legendát bizony nem találtak, az egész vidéken. A legtöbb régi legendát már rég lejegyezték, és újat senkitől nem lehetett hallani. Hej pedig még János bácsit is megkérdezték, hogy nem-e hallott valami mesét annak idején a nagyapjától, de bíz' nem hallott az semmit.

Így aztán egy napon messze útra indultak .Léggömbbe ültek és a magasba emelkedtek. Végig haladtak a Hortobágy fölött, de legendát ott sem találtak. Átrepülték az egész Balatont széltében-hosszában, ám eredményre itt sem jutottak. Láttak városokat, falvakat, hegyeket, völgyeket, erdőségeket, kicsi repülőket, nagy repülőket, sőt még igazi mentőhelikoptert is, ámde legendát itt sem találtak.

Egyszer aztán nagy szél kerekedett. Belekapaszkodott a színes léggömbbe, és vitte- vitte őket, egészen ki a világűrbe. Mire észbe kaptak már egy ismeretlen bolygón jártak, ahol minden csupa zöld volt. Félve szálltak ki a léggömbből, hogy felfedezzék, hová is kerültek a nagy utazás végén. Maguk sem értették, hogyan kerülhettek ilyen távol az otthonuktól, de már ha itt voltak úgy döntöttek körülnéznek.

Alig mentek egy utcányit, amikor megpillantottak, egy fényes űrjárművet, amint feléjük közelít éppen. Óvatosan leszállt, és láss csodát két furcsa űrlény lépett ki az ajtaján:

  • Legyetek üdvözölve idegenek!- mondták víszhangzó hangon.

  • Üdv nektek is!- válaszolták mindketten, s bátorítás képpen a nagyobbik megfogta a kicsi kezét.

  • Azért jöttünk elétek, hogy felajánljuk a barátságunkat. Játszanátok-e velünk, lennétek-e a barátaink?-kérdezték, egyszerre.

  • Hát persze, hogy játszanánk!- mondta Robi.

  • És szívesen lennénk a barátaitok!- folytatta Marci.

Így aztán nagy játszadozásba kezdtek az addig ismeretlen bolygón. Az űrbarátok nagyon kedvesek voltak velük. Még a galaktikus játszótérre is elvitték őket, ahol soha meg nem álmodott galaktikus játékokkal játszhattak, addig amíg, meg nem unták.

Azonban a napnak még ezen a bolygón is vége van egyszer, és az

űrgyerekeknek is aludni kell. Űrmama, aludni hívta gyermekeit. A két testvérnek is eszébe jutott az anyukája. Szegény, már egészen biztosan nagyon aggódik, hogy hol lehetnek. Űrbarátaik járművével néhány pillanat alatt a házuk udvarán találták magukat. Elbúcsúztak és kiszálltak.

Anyukájuk akkor lépett ki az udvarra. Már nagyon aggódott :

  • Csak hogy itthon vagytok, kedveseim!- ölelte át mindkettőt egyszerre- Hol és merre jártatok?

  • Csak a legendák nyomában, anya.- felelte Robi.

  • No és megtaláltátok?

- Meg ám!- bújt hozzá Marci, és mosolyogva testvérére nézett, aki az ő megtalált legendájának a részese lehetett.

Még akkor este lejegyezték különös kalandjukat, amelyet kíváncsian és lelkesen hallgattak végig az osztályban, tanítónéni pedig nagy elismeréssel adott a fogalmazásukra csillagos 5- öst.

Vége