Aranyhal mentő akció

2018.09.09

Volt egyszer egy család, egy nagyon szép házban.

Éltek szeretetben, nagy- nagy boldogságban.

S mivel a házi állatokért oda voltak,

Tartottak belőle otthon jó néhányat:


Rudi, a papagáj, kis Bella kedvence,

Bár az egész család őt nagyon szerette.

Kupidó, az egér Tomi kisállata,

S ott volt még utána Priszcilla, a macska.


És még volt egy kedvenc: Góliát, a kis hal,

Az aranyhal fajból, valós némasággal.

Milyen szörnyű lehet, hangot ki nem adni!

Főleg, ha segítségre szorulna valaki.


No hát, ez a kis hal tetszett Priszcillának,

Nem is kell jobb falat ennél egy macskának!

Kerülgette, nézte vajon mit tehetne,

Hogy ezt a finomságot, még ma megszerezze?


A vízbe nem mehetett, mert nagyon félt tőle,

A gondolatától is elment kedve tőle!

"Mi lenne, ha inkább a földre lelökném?

S amint a földön lesz, könnyen elkapom én!"


Gyanakodott Rudi, a macskát mikor látta,

Az aranyhal körül. Rosszban sántikálna?

- Nézd csak meg Kupidó!- szólt a kisegérnek-

A kis aranyhalat végül ki menti meg?


- Csak segíts kijutnom, hidd el én megmentem!

Repült a papagáj, s kiemelte menten,

A kis akvárium üvegotthonából.

Finoman letette, s leszállt a válláról.


De már akkor zuhant is Góliát lefelé,

Az akvárium meg széjjel tört száz felé!

A hal ott vergődött, fuldokolt a padlón,

Priszcilla már ugrott, hogy ragadja tarkón!


Hanem ám gyorsabb volt Kupidó, az egér,

Rudi pedig harcolt a macskának szemén:

Csipdeste és marta, hogy ne tudjon mit tenni,

Így próbálták szegényt együtt megmenteni...


Futott Kupidó be a fürdőszobába,

Hogy Góliátot betegye a kádba.

Mert itt a kis halnak nem sok lehet hátra,

Milyen mentés az, ha így is a vég várja?


Megijedt Priszcilla Rudi haragjától:

- Hogyha szemed nem lesz, ugyan hogy vadászol?

A madár csak  támadta, nem is hagyta abba,

Nehogy ez a macska mégis elragadja!


Nagy szerencse történt, mert Anyu hazajött,

Látta az akváriumot, a konyhában széttörött!

Hirtelen nem tudta, mi ez a zűrzavar,

Széjjel is nézett hát, a lakásban hamar.


Meglátta Priszcillát s Rudit hadakozni,

Sejtette kit is kell ezért megbüntetni!

- Rossz cica!- kiáltott, s fogta a grabancát,

S egy ketrecbe zárta válaszként a macskát!


Látta, hogy a halat a két másik mentette,

Jóságukat mindjárt mindnek megköszönte.

Góliátnak pedig egy új otthont adott:

Az egér akváriumát, s ő szabadon járhatott!


Irigykedve nézte Priszcilla, a macska:

- Csak egyszer jöjjek ki, elkapom !- mormogta.

Rudi és Kupidó, meg kihúzta magát:

- Jobb, ha nem kötsz belénk!- így szólt a két barát.


Attól kezdve ismét béke volt a házban,

Még nagyon sokáig nem bíztak a macskában.

Hatott a büntetés, rá egy néhány hétre:

A kis állatokat, messzire kerülte!