A szív hangja után

2019.04.15



Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű majorság, s élt ott egy liba, aki nagyon unta már a libák mindennapos semmittevését. Minden álma az volt, hogy cukrász legyen, de az emberek világában a maga fajtának csak a pecsenye szerep jutott. Mindenki buta libának is tartotta e miatt, pedig Léna nem volt az, egyszerűen csak a szíve azt súgta, többre érdemes ebben az életben. Márpedig az a bizonyos belső hang, mindig tudja mit miért mond!

  • Ne álmodozz már annyit asszony!- szólt rá Gáspár gúnár- Elégedj meg azzal, ami neked jutott! Nemsokára tojhatsz nekem gyönyörű tojásokat, aztán kiköltöd őket! Nem is értem, miért nem elég neked ennyi?
  • Én sem értem, hogy miért, de neked sem elég egy asszony!- felelt rá Léna liba. - Te sem akarod másképp csinálni, csak azért, mert én nem értem!

Erre aztán Gáspár gúnár is összehúzta a nyakát, nyelt egy jó nagyot és elhallgatott.

  • Még hogy buta álmodozás!- motyogta, s belenézett a tóba. Szerette volna megigazítani a tollait, még szüleitől tanulta a rendezett életmódot: egy hölgy legyen mindig tökéletesen fésült! Ámde akkor nézett nagyot, amikor a tükörképe helyett, egy gyönyörű leányka arc nézett vissza rá, amely meg is szólalt:
  • Hallottam ám, minden egyes szavad!
  • Nahát!- mondta Léna liba.- Ki vagy te?
  • Én a tó tündére vagyok, s amint látod, nagyon unatkozom! Szeretném felpezsdíteni a napomat, ezért úgy döntöttem segítek neked!
  • Valóban?- nézett rá kérdőn- És hogyan?
  • Odavarázsollak Meseországba! A király épp most keres udvari főszakácsot. Ott aztán megmutathatod mit tudsz! Ha ügyes vagy az álmod valóra válhat!
  • Nagyon szépen köszönöm tündérke! Nem is tudod, mennyire boldoggá teszel. Mindig is éreztem, hogy ez az utam.

Azzal a tündér egy pillanat alatt Meseországba repítette. Léna liba torkán akadt a szó, amikor meglátta, milyen sok a jelentkező az állásra. A palota előtt hosszú sor kígyózott. Volt itt mindenféle állat: nyuszik, kutyák, disznók, kecskék, és még sorolhatnánk! De már a háromnegyed része kiesett az elméletnél. Aki mégsem lett idő nap előtt kipenderítve, az juthatott el a fakanálig.

Léna liba kitűnően vette az akadályokat, így aztán be is jutott a legjobb hatba. Nem hiába érezte ő eddigi életében, hogy többre hivatott! Hallgatni kell arra a belső hangra!

Boldogan állt neki az utolsó próbának is. A feladat: elkészíteni a király kedvenc desszertjét, ami mi más lehetett volna, mint csokitorta.

Nekiláttak: Nyuszi papa és Nyuszi fiú tésztát készítettek, Nyuszi mama a marcipán díszítéssel foglalkozott, az egér ikrek a pudingot kavarták, Léna liba pedig a csokoládét kavarta habosra. Így aztán nemsokára el is készült a mennyei torta. De az senkinek eszébe nem jutott, hogy mindenkinek külön tortát kellett volna készíteni ahhoz, hogy a király el tudja dönteni kié a legfinomabb. Egy ideig csúnyán is nézett rájuk e miatt, de amikor megkóstolta, még a füle is fütyült elégedettségében, akár egy gőzmozdony!

Biztos volt menne, hogy azért lett ilyen finom, mert közösen készítették, tele szeretettel. Az biztos, hogy bele tették még a szívüket is! Így aztán úgy döntött, mindenkit alkalmaz, a királyi konyhába. Mindannyian nyertesek lettek Léna libával együtt. 

Ám elmondhatom, a legnagyobb nyertes mégis csak a király lett, hiszen odaadóbb csapat ez idáig, soha nem dolgozott a királyi konyhán!