A madárijesztő

2019.08.18

Letölthető és kinyomtatható innen:


Volt egyszer, hol nem volt, valahol Zöld erdő határán egy gyönyörű búzamező. Csodálatos kövér szemű búzakalászok teremtek itt, a madarak szívesen jártak ide csemegézni. A föld alatti üregekben boldog nyuszi családok éltek, hiszen volt itt mit rágcsálni majdhogynem egész évben!

Arrább cseresznyefák sorakoztak, a cseresznyeszemek csak úgy piroslottak az egészséges zöld levelek között. A madarak még a kövér búzaszemeknél is jobban szerették ezeket a piros csemegéket. Ám az emberek nem igazán örültek neki, ezért mindent megtettek, hogy elijesszék őket, s fura szerzeteket állítottak a fák közzé.

Mici, a sárgarigó bizalmatlanul figyelte a betolakodót. Olyan ijesztő volt, nem is merte megközelíteni a fákat.

  • Mitől félsz Mici?- kérdezte nevetve tőle Feri nyúl- Hiszen nem is mozog!
  • Teljesen úgy néz ki, mint az ember!- felelte Mici bosszúsan- Mi van, ha mégis megmozdul?
  • Attól ne félj!- unszolta tovább Sanyi nyuszi- Ez reggel óta úgy áll, mint a cövek!
  • Márpedig én akkor sem fogok a közelébe menni!
  • Akkor ma nem is csemegézel!- nevette ki a két nyúl.
  • Talán ti odamertek menni?- fordult most a nyulak felé- Mert a szátok mindig nagy, de egyikőtöket sem láttam a közelébe menni!
  • Márpedig mi nagyon bátrak vagyunk!- húzta ki magát Feri nyuszi- És korán kelők! Mire te felébredsz, mi már rég kitömjük a hasunkat!
  • Ti nyulak bátrak?- nevetett most a sárgarigó- Az egész világ tudja, hogy az nektek nagyon híján levő dolog! Hiszen minden apró nesztől megijedtek és elfuttok!
  • Ugyan már, ezek rosszindulatú pletykák!- húzta ki most magát Sanyi nyúl- Nem is értem, hogy találhatnak ki ilyet?!

Mici, a sárgarigó erre új ötlettel állt elő:

  • Bizonyítsátok be !- mondta.
  • Tessék?- nézett össze meglepetten a két nyúl.
  • Én nem hiszek nektek, csak ha bebizonyítjátok- folytatta Mici.

Feri és Sanyi , gombóccal a torkukban ugyan, de beleegyeztek.

  • Hát jó!- felelték. A két nyuszi összeszedte az összes bátorságát, de hamar fel kellett

ismerniük, hogy nem igazán van nekik, mert mire indulniuk kellett remegett gyomruk, lábuk, mindenük. Valahogy mégis sikerült közelebb merészkedjenek a madárijesztőhöz, ami szerencsétlenségükre, már alapból olyan ferdén állt, csak egy hajszálon múlt, hogy el ne boruljon. Amikor a lábához értek, Sanyi nyuszi gondolta az ujjával megpöcköli kicsit, hogy lássák, tényleg nem veszélyes- e a fura szerzet? Hát amint hozzáért a madárijesztő hatalmas dérrel- dúrral elborult, majdnem egyenesen a nyakukba! A két nyuszi úgy megijedt, úgy futottak szerte széjjel, hogy még a lábuk sem érte a földet! Még az irányt sem tudták merre tartanak. Az a szerencse, hogy mindenfele találni bejáratot az üregeikbe, így tudattalanul is hazataláltak. Egy teljes hétig ki sem mertek jönni! Egy biztos: ezek után jól meggondolják mivel is fognak dicsekedni!

Mici, a sárgarigó életében nem nevetett ilyen jót, még a hátára kellett feküdjön a nagy nevetés közben, de úgy sem bírta abba hagyni! Amikor azonban az éhség megcsiklandozta az apró begyét, mindjárt lecsillapodott, s már bátran repült a cseresznyefák lombjaiba, édes, mézes cseresznyeszemeket csemegézni.