A gyámoltalan sündisznócska

2019.01.28



Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi sündisznócska, aki annyira kicsi volt még, hogy óvodába sem járt. De még ha járhatott volna, sem ment volna sehova, hiszen annyira félt kibújni a kis vackából, hogy még a gondolatába is belebetegedett. Félt ugyanis mindentől, ami a kicsi otthonán kívül létezett. Félt a napsütéstől, félt a széltől, a havazástól, de még az esőtől is! A jó időben sem mert kimozdulni, attól félt a rossz idő valamikor, amikor jól távolt lesz elkapja, és akkor aztán jaj neki!

Anyukája sokat aggódott miatta, hiszen nemsokára óvodába kellene mennie, de az ő gyámoltalan sündisznócskája mindentől félt a világon, hogy is fog így óvodába járni?

  • Miért nem mész a barátaiddal játszani egy kicsit?- unszolta süni mama, amikor megérkeztek a barátai Egér Elemér és Mókus Manfréd, hogy játszani hívják.

  • Mert félek mama!- sóhajtotta most is sündisznócska.

Egymásra nézett Egér Elemér és Mókus Manfréd, mindketten arra gondoltak, hogy ez nem mehet így tovább! Tenniük kell valamit! Mégis csak borzasztó, hogy sündisznócska nem hajlandó megismerni a való életet! Örökké nem etetheti a mamája, mi lesz ha nem tanul meg élelmet szerezni?

Nem látja azt a csodálatos világot, ami körül veszi! Mi szépség lehet egy begubózott életben? Hiszen még a pillangók is csak akkor boldogok, amikor bábjukból kiszabadulhatnak, hogy felfedezzék a világot!

Elindultak hát az erdő bölcséhez Bagoly Bélához, hiszen ki is tudna sündisznócskán segíteni, ha nem ő? Ő aztán mindent tudott a világról, biztosan tud erre is valami megoldást. Amikor megérkeztek, és megkérdezték a bölcs baglyot, így szólt:

  • Drága barátaim! Nagy szerencsétek van, mert nálam van az az eszköz, ami megoldást jelent sündisznócska problémájára!

  • Valóban?- néztek rá meglepetten Egér Elemér és Mókus Manfréd.

  • Az embereknek van egy egyszerű szerkentyűjük, ami véd a naptól, a hótól, de még az esőtől is! Ráadásul könnyen hordozható! Nemrég találtam is egyet a nagy Szemét hegyen! Sok hasznos dolgot kidobálnak ezek a teremtmények! De én nem használhatom, mert repülni nem tudnék vele. Inkább továbbra is elhúzódok addig míg az eső eláll. Sündisznócskának azonban nagy hasznára lehet!

  • Köszönjük szépen Bagoly Béla!- köszönték meg mindketten a bagoly ajándékát.

  • Nyissátok ki, mert csak úgy végzi jól a dolgát!

S mindjárt megmutatta nekik, hogyan nyissák és zárják a szerkentyűt.

A két jó barát boldogan indult vissza sündisznócska otthonához. Amikor megérkeztek, átnyújtották az ajándékot. Sündisznócska örömmel vette tudomásul, hogy van gyógyír az ő félelmeire. Az esernyő alatt nem égetheti le a nap, és nem lepheti be a hó, de leginkább nem áztathatja el az eső! Így aztán végre felfedező útra indulhatott. Látta a gyönyörű virágokat, amelyek ott teremtek tőle nem is messze. Látta a csodaszép pillangókat, ahogyan le fel szállnak virágról virágra. Látta a madarakat, akiknek eddig még csak a dalát ismerhette. Bejárta az egész kerek erdőt, s a fák lombjai alatt, amelyek úgyszintén védték az erős napfénytől, végre nagyokat játszhatott kis barátaival. Addig az esernyője türelmesen várta a fűben, hogy ha véletlenül eleredne az eső, megvédhesse.

Mókus mama is megnyugodhatott, hogy már nem fél az ő kicsi fia semmitől! Kezdődhetett most már az óvoda!